Új! 'LÓTUSZ SZILVA' datolyaszilva alanya

Az ébenfafélék családjába tartozó, déli származású, ehető termésű, magas cserje vagy 8–12 m-es, gömbölyded koronájú fa. Hajtásai szürkén szőrösek. Vastag, bőrnemű levelei 6–12 cm hosszúak, elliptikusak vagy hosszúkásak, hegyesek, lekerekített vagy széles ékvállúak, kezdetben mindkét oldalon, később már csak alul, az ereken szőrösek. Virágai harang alakúak, mély rózsaszínűek vagy narancssárgák, a nyár közepén a levelek hónaljában, egyesével nyílnak. Kétlaki. A 16-porzós hímvirágok 5 mm hosszúak, a termősek 8–10 mm-esek. Viaszos, hamvas, bogyótermései őszre érnek be. Pazar bőségben, csokrokban hozza cseresznyeméretű, 1,5–2 cm-es gyümölcseit. Ízük azonban eltér az „igazi” nagy termésű datolyaszilváétól. Vékony héja alatt narancssárga, kásás hús található. Édes, de fanyar gyümölcsei csak a csersavak lebomlása után fogyaszthatók. A termések a tárolás folyamán utóérnek, de a fákon is sokáig megmaradnak. Kérge szürke, sima, idővel szögletesen repedezik.

A faj érdekességei: A Diospyros lotus további nevei: franciafa, vagy mandzsu-égiszilva. A Diospyros lotust manapság alanynak használják a nagy termésű ’kakiszilvák’ (Diospyros kaki) fajtáihoz. Oltás után a harmadik évben fordulnak termőre a csemeték. A jó fagytűrő képességű, alanyra oltott fáknak egy évben két növekedési szakasza is van. Elnevezései a különböző korokban: a 19. század második felében: lótuszbogyó, lótuszfa, olasz datolyaszilva. A 20. sz. első felében: égi szilva, lótuszszilva. A 20. sz. második felében égi kakiszilva, valódi lótuszszilva.

A Diospyros szó jelentése: Istenek eledele. Említi az Odüsszeia is, mint az Istenek gyümölcsét, amely annyira finom volt, hogy akik ettek belőle, nem akartak többé hazatérni.

Az ébenfa jelentése a Diospyros nemzetségbe tartozó fa, vagy a belőle nyert faanyag. A nemesfákat használó mesterségek ébenfának neveznek minden faanyagot, ami nehéz, kemény, tömör szerkezetű, nagy sűrűségű és fekete vagy sötét színű. Ezek rendkívül tartós, a gombáknak és rovaroknak jól ellenálló faanyagok.

Megjegyzés: A Dyospiros lotus későn kihajtó fa. A mínusz 20–25 fokos fagyokat is bírja. Gyorsabban fejlődik, mint a Diospyros virginiana, ezért – főleg fiatalabb korában – annál érzékenyebb faj is. Régebben, nálunk ritkán ültették, így inkább csak a gyűjteményes kerekben volt megtalálható. Manapság már egész Európában elterjedt, sokfelé találkozhatunk vele hazánkban is. A harmadik faj – a Diospyros kaki – már az 1960-as évektől megtalálható a magyar kertekben, mint déligyümölcsféle. A világon, napjainkra több mint 1000 fajtáját szelektálták.